barna kánya

Hazai előfordulás
Az 1950-es évektől napjainkig elterjedési területe jelentősen megváltozott. Korábban nem csak a folyók mellett fészkelt, hanem más alföldi erdőkben is, például a debreceni Nagyerdőben kisebb telepe is volt. Rendszeresen fészkelt a Dunántúli- és az Északi-középhegységben is. Az 1950-es években a Pilisben és a Börzsönyben is gyakori fészkelő volt, az egerészölyvvel azonos számban fordult elő mindkét területen. Ugyanebben az időszakban a Bakonyban is rendszeresen költött. Az 1980-as évek közepén a Börzsönyből és a Bükkből teljesen, illetve a középhegységek más részeiről is eltűnt. A Pilisben is drasztikusan megfogyatkozott, de egy pár még az 1990-es évek második felében is költött ott. Az 1980-as években a Duna és Tisza menti élőhelyein is megritkult. Itt az 1990-es évek óta több helyen újra megjelent, de például a Duna mentén a Szigetköztől a Csepel sziget déli részéig továbbra sem ismert egyetlen fészkelőpár sem. Ma az állomány döntő többsége egyrészt a Tisza menti és a Sió torkolatától délre elterülő Duna menti erdőkben fészkel, az állomány másik része kisebb folyóink (Rába, Dráva, Bodrog, Körösök) mentén, illetve a halastavak közelében telepszik meg. A Dél-Dunántúlon (Somogy és Baranya megyében) fészkelő párok legnagyobb része az erdei halastavak közelében költ. Költési időszakon kívül, illetve a vonulás során az ország bármely pontján előfordulhat.

Időbeli előfordulás
Általában március végén tér vissza és szeptember végén vonul el, azonban októberben és novemberben is megfigyelhető egy-egy példánya. Szinte minden télen van egy, esetleg néhány áttelelő egyede is.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1990-es években 150–160, 2003–2007 között 90–120, 2014–2020 között 150–160 párra becsülték. Az esetlegesen felderítetlen fészkelőket is számításba véve országos állománya nem éri el a 180 párat.

Természetvédelem
Korábbi globális állománycsökkenését főként a mérgezés, a lelövés, a vízszennyezés és a túlzott mezőgazdasági vegyszerhasználat okozta. Hazánkban a vizektől távoli fészkelőhelyeiről történő eltűnése kis mértékben még a 2000-es években is folytatódott, ami különösen azért érdekes, mert a gyakorlati védelmi intézkedéseknek köszönhetően fészkelő ragadozómadár-fajaink szinte mindegyike az utóbbi 25 évben stabilizálta vagy növelte állományát. Nincs magyarázatunk arra vonatkozóan, hogy miközben megfelelő fészkelőhelyek még bőven rendelkezésére állnak hazánkban és vélhetően táplálékban sem szűkölködnek, miért nem növekszik állománya, miért nem éri el az évtizedekkel ezelőtti szintet. Fészkei körül az erdőgazdasági tevékenység térbeli és időbeli korlátozása szükséges a költés sikerességének biztosítása érdekében.

Forrás: Haraszthy L. 2022. Barna kánya. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 378–379.